Valahogy mindig éreztem belül, hogy a tusfürdők nem a legjobb készítmények bőrünk számára. Minden zuhanyozás után azonnal rohantam bekenni magam, mert már szinte kínosan feszült, húzódott a bőröm. Aztán, mint ahogy a rövid bemutatkozásban már említettem, a környezetvédelemből fakadóan mániákus "termékelemző" lettem. Hamar megváltam a tusfürdőimtől.. Egy-két natúrszappan csalódás után ráakadtam az Oliviaszappanra. Függő lettem. Pazar illatú, állagú, külsejű szappanok, élmény velük a fürdés. A bőröm pedig egyre inkább magához tért, egyre jobban csökkent a feszülés, a szárazság. Szappanfüggőségem vezetett el Korihoz, egykori tanáromhoz, akitől a hideg eljárással készülő szappanok tudományát leshettem el.
Mint minden ilyen jellegű munkához, nekem ehhez is ihlet kell. Van, amikor hónapokig nem tudom rávenni magam, hogy szappant készítsek, de volt már olyan is, hogy az ágyból kipattanva éjfélkor álltam neki gyártani. Az egyetlen alkalom, amikor mindig izgalommal állok neki, az a karácsony.
A készítése tehát nem tett függővé, de a használata igen! A bőröm olyan mértékben függővé lett, hogy ha idegen helyen mosok kezet folyékony szappannal, perceken belül elkezd tiltakozni a kézfejemen a bőr. És megint keresem a táskámban a kézkrémet...
A képen látható szappanokat nemrég készítettem. Nem vagyok olyan profi, mint sok szappankészítő társam, akiknek csak ámulok a munkái láttán, de én csak a családnak csinálom, abszolút kisüzemben, és néha ihlethiányosan! :D Az alap: kókuszolaj, olivaolaj, napraforgóolaj és pálmazsír egyenlő arányban. Ehhez jönnek az adalékok: a fehér rész csak teafa illóolajat tartalmaz, a barna rész fahéj illóolajat, őrölt fahéjat, és őrölt kávét. A teafa fertőtlenít, a fahéj vérpezsdítő hatású, a kávé pedig finoman radíroz. A tetejét csillámporral és őrölt kávéval díszítettem, mindkettő az első használatnál lejön.