„Csak azt tegyük a bőrünkre, amit meg is ennénk!” Ez a magyar fejlesztők mottója, akik megalkották a világ első ehető kozmetikumait. Ezzel azonnal fel is keltették az érdeklődésemet, szeretem tudni, hogy mit kenek magamra, és mint már oly sokszor elhangzott itt a blogon, előnyben részesítem azokat a termékeket, melyek nem tartalmaznak (vagy a lehető legkevesebb mértékben) a szervezetem számára káros összetevőket.

A CoconutOil Lip Balmjával a decemberi Pixibox jóvoltából ismerkedtem meg. Akkor már végigáradoztam róla a posztot, most folytatom. Kezdetben volt egy pici keserű mellékíze, amit én a levendula illóolajnak tulajdonítottam, így félreraktam, gondoltam elhasználom majd univerzális balzsamként a kiszáradt részekre, mert az ápoló hatása remek, az illata pedig mennyei. Aztán beütött az igazi tél, széllel, hóval, -15 fokkal, az ajkaim pedig napról napra szárazabbak, cserepesebbek lettek. Hiába kentem az ajakápolóimmal, ezt már nem tudták rendberakni. Végső elkeseredésemben elővettem újra ezt az ajakbalzsamot, és elkezdtem használni. Időközben a levendulaillat mérséklődött, a keserű mellékíz pedig teljesen eltűnt! Arra gondolok, (de lehet, hogy nagyon tévúton járok) hogy talán az illóolaj kiült a balzsam tetejére, és mivel a felső réteget már elhasználtam, ezért csökkent az illat, és tűnt el a keserű íz. De a lényeg: a kirepedezett, vérző ajkaimat 1 nap alatt teljesen rendbehozta! Egy vékony réteget képez az ajkakon, amit még 1-2 óra múlva is érezni, illetve esti felkenésnél még reggel is krémes a szám. Hatékonyan ápol, a védőréteg nem engedi újra kiszáradni. Otthon önmagában használom,  amúgy fölé szoktam kenni a Catrice színezett ajakápolóját, így aztán az extra védelemhez egy leheletnyi szín is járul.. Összegezve tehát egy igazán jó kis ajakápoló, megnyugtató összetétellel, kiváló ápoló hatással, esztétikus csomagolással. Sokan említik a nem higiénikus csomagolást, ellenben én már kezdem jobban szeretni az ilyen kiszerelésű ajakápolókat. És mivel elég széles a tégely, simán bejön a "kiss the balm" technika, ha nincs lehetőségünk kézmosásra! :)

Az ajakápoló pozitív hatásain, és mennyei illatán felbuzdulva megvettem a levendulás golyós dezodort is. Mire hazaértem, a kupak menti leragasztás ellenére kifolyott egy kevés, szerencsére a papír dobozt nem áztatta el teljesen, így a táskám megúszta.. Alapos törölgetés után kibontottam, jött a második csalódás: nyoma sincs a fincsi levendulaillatnak. De még csak a fincsi kókuszillatnak sem. Majdhogynem kellemetlen az illata. Már arra is gondoltam, hogy nem romlott-e, de annyira friss márka, nemrég van csak a DM polcain. Pedig valami nagyon nem stimmel vele, mert nyárra a testemre enyhe fényvédő kencének (kb. SPF8) kókuszolajat szoktam használni levendula illóval megspékelve, és estig isteni illat árad a bőrömről.. Aztán jött a harmadik élmény, a használat. Használat előtt felrázandó, ami során nekem egy pici mennyiség valahogy mindig kiszivárog a kupakba, 3 napi használat után tiszta trutyi az üveg, mindig törölgetni kell. Felkenve nagyon fura az olajos érzés a hónaljamon, mondjuk eleve utálom a roll-on deókat, csak stifteset használok. Szóval olajos, legalább 5 perc száradási idő kell neki, tehát rohanásban nem érdemes elővenni. Felkenve sem mondanám jó illatúnak, talán játszós napokon fogom elhasználni. Az egyetlen pozitívum, hogy "ehető", vagyis, hogy tudom, nem kenek magamra méreganyagokat vele. Ettől függetlenül ez sajnos majdnem teljesen pénzkidobás, de még mindig reménykedek, hogy csak én nyúltam bele egy "hibás" darabba, mert nagyon szurkolok a cégnek további "ehető" kozmetikumokért..  

A blog Facebook oldalát itt tudod követni.