Gondolom sokan vagytok, akik nem követitek a Facebook vagy az Instagram oldalamat, így itt is megosztom Veletek az okát, amiért az utóbbi időben egyáltalán nem készült friss tartalom a blogra.
Nem is tudom, hol kezdjem.. Vártam a tökéletes pillanatra, egy tökéletes fotóra, ami által megosztom majd Veletek a boldogságomat, boldogságunkat. Aztán rájöttem, nincs tökéletesebb fotó, mint amikor első alkalommal tarthattuk a karunkban a mi kis Csillagunkat, Sztella babát.
Sokan nem tudjátok, hiszen csak a szűk családi / baráti körünknek mondtuk el, 3 éve csatlakoztunk egy örökbefogadói programba, mely segítségével egymásra találtunk a nagyvilágban. Sztella 6 hete van velünk, 2,5 hetes korában hoztuk haza a kórházból. Nagyon nehéz volt a semmiből belecsöppennem az "anyaéletbe", felvennem a ritmust, és nem zombiként tölteni a napokat, viszont életem legboldogabb pillanatait élem.. ♥︎ Nagyon sok kérdés érkezett hozzám privát üzenetben ezzel kapcsolatban, és szeretném is megosztani a tapasztalataimat, maga az örökbefogadás folyamatát, hiszen bennem is ezer kérdés és félelem volt, én is szívesen olvastam volna valaki más történetét. Nyitni fogok egy új menüpontot, amibe az örökbefogadással kapcsolatos tartalmak kerülnek majd. Ne aggódjatok, nem nyergelek át csakis mami-témákba, marad továbbra is a beauty és a fashion vonal, kiegészítve egy kis Sztellával! ♥︎
Igyekszem visszarázódni a hétköznapokba, és minél előbb folytatni a blogot, de jelen pillanatban örülök, ha emberi külsőt sikerül öltenem, ha sikerül az általam megszokott rendet fenntartanom a lakásban, vagy ha 5 részletben is, de sikerül lenyírnom a füvet! :D
Remélem velem maradtok olvasóként és együttműködő partnerként is, igyekszem a szokott színvonalat hozni, de mivel maximalista vagyok, és az általam nyújtott eddigi színvonalból nem adok lejjebb, így egy kis türelmet kérnék, amíg Sztella baba is engedi, hogy ezt nyújtsam! ♥︎
Millió puszi
Follow me:
